Egyik diák csínytevésként az osztálytársa hátára ragasztott egy papírt, amelyen ez állt: "Hülye vagyok", és megkérte a többieket, hogy ne szóljanak a fiúnak. Így aztán a diákok nevetgélni kezdtek...
Délután elkezdődött a matekóra, és a tanár egy nehéz kérdést írt a táblára. A cédulás fiún kívül senki nem tudott rá válaszolni. Ő pedig, a számára érthetetlen kuncogás közepette, a táblához ment, majd megoldotta a problémát.
A tanár megkérte az osztályt, hogy tapsoljon neki, és valaki vegye le a papírt a fiú hátáról. Azt mondta a diáknak:
* Úgy tűnik, nem tudsz arról a cetliről, amit az osztálytársad ragasztott a hátadra.
Aztán a tanár az osztály többi tagjára nézett, és így szólt:
* Mielőtt büntetést adnék nektek, hadd mondjak el két dolgot:
1. Az életed során az emberek sok bántó szóval illetnek, hogy megállítsák a fejlődésedet.
Ha az osztálytársatok tudott volna a papírról, nem állt volna fel, hogy válaszoljon a kérdésre.
Csak annyit kell tenned az életben, hogy figyelmen kívül hagyod az emberektől kapott címkéket, és megragadsz minden lehetőséget, hogy fejlődj és tanulj.
2. Világos, hogy nincs köztetek egyetlen hűséges barát sem, aki figyelmeztette volna ezt a fiút, hogy cédulát tettek rá.
Nem számít, hány barátod van - ami számít, az a hűség egymás iránt.
Ha nincsenek barátaid, akik megvédenének téged, és akik őszintén törődnek veled, jobban jársz, ha egyedül vagy.
/Hangover Cure/