"Ne szórakozz az 50 felettiekkel. Komolyan.
Ők nem
csak egy generáció – ők egy teljesen más túlélési faj.
Kemények, mint az egyhetes kenyér.
Gyorsak, mint a nagyi papucsa, ami hőkereső rakétaként repül feléd.
Ötévesen már megmondták anyjuk hangjából, hogy milyen a hangulata, csak egy fedő csattanása alapján.
Hét évesen már kulcs volt a nyakukban zsinóron, és ennyi utasítás:
„Az ebéd a hűtőben. Melegítsd meg – de oda ne égesd!”
Kilenc évesen már tudtak levest főzni recept nélkül.
Tíz évesen csöpögő csapot javítottak, és futva menekültek a szomszéd kutyája elől egy vödörrel a fejükön.
Kint nőttek fel.
Telefon nélkül.
Wi-Fi helyett volt: mászóka → patak → naplementére haza, térden egy komplett haditérkép.
A lehorzsolt térdet nyállal és útifűvel gyógyították.
Ha fájt? Ezt hallották:
„Leesett? Nem? Akkor semmi bajod.”
Cukros kenyeret ettek.
A vizet a kerti slagból itták – olyan bélflórájuk lett, amit egy mai probiotikum is megirigyelne.
Allergia? Ha volt is, senki nem beszélt róla.
Tudnak 15 féle módot, hogyan szedjék ki a fű-, tinta-, olaj- és vérfoltokat – mert tisztán kellett hazamenni.
És ez még csak a kezdet. Ők átélték:
– a tranzisztoros rádiókat
– a fekete-fehér tévéket
– a bakelitlemezeket
– az orsós magnót és kazettát
– a CD-ket és a discmaneket
És most? Több ezer zenét hordanak a zsebükben...
de titkon hiányzik nekik a ceruzával visszatekert kazetta hangja.
Mikor megkapták az első jogsijukat, átszelték az egész országot egy leharcolt Ladában.
GPS nélkül. Klíma nélkül. Szállásfoglalás nélkül.
Csak egy térkép, pár tojásos szendvics és egy mosoly.
És megcsinálták – ösztönből. És hitből.
Ők az utolsó generáció, akik emlékeznek az életre az internet előtt.
Mikor a „lemerült az akksi” még nem létezett, csak a fáradt elemek.
Ők emlékeznek a tárcsás telefonokra, a kézzel írt receptekre, és a szülinapokra, amit nem egy app jelzett.
Ha elfelejtették? Egyszerűen nem mentek el.

Ők azok, akik:
– bármit megjavítanak egy szigetelőszalaggal, egy gyorskötözővel. Vagy gemkapoccsal!
Szóval ne szórakozz velük. Inkább tanulj tőlük. Ők még tudják, hogyan kell túlélni mindent!"
Ismeretlen szerző