Őrzök egy s más régi kincset,
Furcsaság mind ez esetben;
Mit aranynak nem tekintek,
Fém az még, áll drága becsben.
Olvaszt így s választ az ember,
Hajlik, mérhető a súlya,
Bár némely barát örömmel,
Formálná e képet újra!
Tudhatom-e, részletében
Mindez én vagyok-e még,
Ha megkérdik, úgy egészben,
Azt mondom: célom ez épp;
Cél, szorongat minket olykor,
Máskor boldogít s üdít,
Végül sok ezernyi sorból,
Új egységgé egyesít.