Harkányi Endre emlékére

Nemrégiben mutattuk be az új lemezünk egyik legőrültebb dalához, a fanyar hangvételű "Akasszuk fel" című tételhez készült animációs videoklipünket (link a kommenteknél), amellyel sajátos módon egyfajta görbe tükröt tartva mindenkinek -még magunknak is- szeretnénk felhívni a figyelmet az állandó és többnyire teljesen felesleges probléma keresés, mérgelődést, zsörtölődés, idegeskedés, morgolódás, nyűglődés, agybaj felismerése és megelőzése érdekében. Amolyan vállrántós prevenció vidáman, az értelmetlen hülyeség ellen.

Nos ehhez a dalhoz, mi egy régi nagy klasszikus filmből kölcsönöztünk egy jól ismert mondatot. Bár az eredeti film egy végtelenül szomorú világban játszódik, a háború után árván maradt gyerekek sorsát, útját bemutatva, mi mégis máshogyan, máshonnét akartuk megfogni és láttatni a lényeget!

És itt kell ki hangsúlyoznom, hogy nem volt célunk kikarikírozni, kigúnyolni, sem ezt az általunk is nagyra tartott filmalkotást, sem pedig a filmben szereplő személyeket!

Szívből ajánlom mindenki figyelmébe Radvanyi Géza, 1947-ben készült " Valahol Európában" című magyar filmdrámáját, amelyben az akkor 13 éves színész kultikus sorai is hallhatók. Sok más egyébb mellett, ez a mondat is ihlette ezt a bizonyos dalunkat.

A filmben -és a dalunk elején- szereplő egyik kisfiú pedig, a napokban elhunyt Harkányi Endre (1934-2025) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Bár személyesen nem ismerhettük, de színházi valamint filmes szerepei, illetve szinkronhangja révén kevés ember van az országban aki ne "találkozott" volna vele valamilyen formában, peldaul a képernyőn. Őszinte részvéttel búcsúzunk most mi is a művésztől! "

Molnár Máté / ROAD Zenekar